Marton Zsolt püspök körlevele Tóth András atya haláláról és a lelkipásztori ellátásról
Kedves Testvéreim Krisztusban!
Mély fájdalommal tudatom veletek, hogy Tóth András atya, a Szentmártonkáta plébánia
plébánosa, aki lelkipásztori szolgálatot látott el Tápióbicske plébánián, Káva és Pánd filiákban
is, 2025. július 5-én, életének 71., papságának 46. évében, váratlan hirtelenséggel, hosszan tartó
betegség után hazatért a mennyei Atyához.
András atya még négy évig szolgálhatta volna híveit, ha betegsége nem szólítja haza az Úrhoz.
Személy szerint is különösen megrendítő számomra az ő elvesztése, hiszen első kápláni
szolgálatom helyén és idején ő volt az én principálisom. Most együtt gyászolok veletek és
kérem a Mennyei Atyát, fogadja be őt örök dicsőségébe.
Tudom, milyen fájdalmas veszteség ez mind a négy település közösségeinek, akik eddig
András atyától kapták a szentségek kegyelmét, a tanítást és a lelkipásztori kísérést.
Sajnos mai helyzetünkben, amikor a papi hivatások száma csökken, nem tudok új plébánost
küldeni minden megüresedett helyre. Ezért az alábbi módon rendelkezem a lelkipásztori
ellátásról:
• Tápióbicske plébánia, valamint Káva és Pánd filiák lelkipásztori ellátását Mike
Róbert atyára, Tápiószentmárton plébánosára bízom.
• Szentmártonkáta plébániát ideiglenesen Virth József atya vezeti, aki a közeljövőben
Nagykáta plébánosa lesz, és onnan látja majd el Szentmártonkátát oldallagosan.
Az utóbbi években egyre inkább tapasztaljuk, hogy a megüresedő plébániákra – akár nyugdíjba
vonulás, akár haláleset miatt – nem tudunk új papokat küldeni. Több papunknak több
közösségért kell felelősséget vállalnia, így a hívek egyre kevesebbszer találkozhatnak a saját
plébánosukkal.
Ezért arra kérem a közösségeket:
Imádkozzatok papi hivatásokért! Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az
aratásába (vö. Mt 9,38).
Imádkozzatok paptestvéreinkért, akikre a csökkenő létszám miatt egyre nagyobb teher
nehezedik!
Egyúttal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Egyház élete egyre inkább abba az irányba
halad, ahol a hívek közösségeinek önállósága és felelősségvállalása kiemelt jelentőséggel bír.
Vannak ugyan feladatok, amelyeket kizárólag pap végezhet el (szentmise, gyóntatás, betegek
szentsége), de a közösségi élet számos más területén fontos a hívek aktív részvétele.
Hálásan köszönöm a diakónusok, hitoktatók, akolitusok, animátorok, plébániai munkatársak és
plébániai intézők szolgálatát, akik az utóbbi években sokat tesznek azért, hogy a közösségek
élők maradjanak és a lelkipásztorok terhei csökkenjenek.
Különösen a kisebb települések híveit bátorítom, hogy – a plébánosukkal, plébániai
kormányzójukkal, diakónusaikkal és intézőikkel együttműködve – kezdjenek el tudatosan
készülni arra, hogy közösségük a jövőben önállóbb legyen és az említett szolgálattevők
segítségével, nagyobb felelősségvállalással és önfenntartó módon is képes legyen működni.
Ezen a módon is életre válthatjuk Egyházmegyénk jelmondatát, mely szerint „Együtt építjük”
és ebben a folyamatban mindenkire szükségünk van! Fontos, hogy erről gondolkodjanak,
beszélgessenek, és tegyék ezt közösségi szinten is témává: hogyan tudják saját erőforrásaikat
mozgósítani, milyen felelősöket és segítőket tudnak találni, akik – a plébánossal, plébániai
kormányzóval egységben – összefogják a híveket, és megszervezik az egyházi élet legfontosabb
területeit.
Arra kérem a lelkipásztorokat és a közösségeket, hogy ne várjanak a problémák kialakulására,
hanem időben induljanak el ezen az úton, és keressék meg a helyi közösség életképességének,
küldetéstudatának és együttműködésének formáit.
Ez annak a szinodális egyházi működésnek az útja is egyben, amelyre Ferenc pápa hívott
bennünket és amely a jövő egyházának az útja is lesz egyben.
Kérem számotokra a Jóisten áldását, a Szűzanya oltalmát és Szent Mihály főangyal pártfogását!
Váci Egyházmegye, 2025. július 9
+ Marton Zsolt
megyéspüspök
